Címke: kultúra

Dragon, az örök gyerek

A most következő alanyom Százhalombatta és Budapest között, ha fizikailag nem is, lélekben mindenképpen elhagyta a buszt. Gondolatai az űrig mentek. Önmagát örök gyerekként jellemzi.

Dragon György, GyuDragon György, vagy ahogy sokan ismerik, Gyu kötetete, az Űrcsilliárdos épp arra vár, hogy megjelenhessen. Ahogy a Kossuth Rádió Trendidők című műsorában esetleg már hallhattad is tegnap egy rövid, általam készített interjúban (ha nem, akkor 16:45-nél találod: http://hangtar.radio.hu/kossuth#!#2012-07-05), egy új típusú publikálási mód lévén lehet, hogy ez meg is valósulhat. Gyuval azonban készült egy hosszabb beszélgetésem, afféle portréinterjú is, melyben nem csak a kötetről beszélgettünk, de kollégám, barátom életéről is. Még én is tudtam meg róla új dolgokat, pedig ismeretségünk több mint 10 évre nyúlik már.

Következzék tehát az interjú:

 

A hanganyag letöltése | Lejátszó megnyitása új ablakban

Rendelnél a kötetből? Az alábbi linken tudod támogatni, hogy megjelenhessen, és utána kapsz is belőle:

http://indulj.be/projektek/az-urcsilliardos/

Az éjszaka tapintása

Különleges élmények értek nemrégiben egy speciális színházi előadás alkalmával. A Vakrepülés társulat “Az éjszaka tapintása” című előadására érkeztem, amiben amatőr vak színészek játszanak, teljes sötétségben. Az előadásra minden más megszokott színházi darabnál nagyobb interaktivitás jellemző, amiben óriási jelentősége van az illatoknak, a hangoknak, az érintésnek, de még vizet is spriccelnek a nézők közé…

De talán már ott kezdeném az élménybeszámolót, hogy a produkció kezdete előtt az épületbe belépve a kissé eldugott helyen lévő mosdót kerestem. Szokatlan érzés volt, hogy egy látássérült fiatalember, Pál Zsolt vezetett oda az épületben olyan otthonosan és természetességgel mozogva, mintha semmi szokatlan ne lenne abban, hogy ő vezet engem.

Egyébként Zsolttal és a vakokból álló színi társulat tagjaival az előadás után hosszabban is elbeszélgettünk, beavattak a látók számára misztikus világukba.

Máj Krisztaő énekelte annak idején a “Vakvagányok” című Tímár Péter film főcímdalát is , valamint Pál Zsolt (Pille) és a színi társulat tagjainak jóvoltából a színdarabbal kapcsolatos információk után számtalan olyan tabukérdésre is választ kaphattam, mint például hogyan főznek a vakok, nem szoktak-e eltévedni az utcán, szoktak-e sminkelni, nem verik-e át őket a boltban a fizetéskor… de most hallgassunk bele legelőször is a darabba, illetve beszélgessünk erről!

 

A hanganyag letöltése | Lejátszó megnyitása új ablakban

A beszélgetésnek van egy második része is, érdemes meghallgatni azt is!