konjunkturában ez rendben is van. recesszió idején azonban mindenki keresi a kitörési pontokat, és a kontinensek önjáróvá válnak. ma fölösleges figyelni az amerikai zárást, és az ázsiai nyitást a tőzsdén, és fölösleges figyelni az amerikai és az ázsiai médiát is, hiszen ezek aszinkron mozognak.

tulajdonképpen egy ilyen erős aszinkron mozgásból indult el a tőzsdeválság. amerikai tőzsdén úgy zuhant meg a forgalom, hogy előtte se európában, se ázsiában nem zuhant meg. 2008 utolsó negyedévének kezdetén a nagy ameriakai vállalatok szokásaikkal ellentétben az árbevételüket nem tolták a new yorki tőzsdére, hanem az árfolyamok esésére kezdtek spekulálni. vélhetően alacsony árfolyamon akarják visszavásárolni a “saját” papírjaikat. ezek a vállalatok a nagy amerikai brókerházakkal sem egyeztettek, és pláne nem egyeztettek európával. pánik alakult ki az aszinkronitás mozgások miatt.

ugyanez az aszinkronitás van kialakulóban a média piacon is. az amerikai (és az angolszász) kiadók egyértelművé tették, hogy fizetőssé kívánják tenni a lapjaikat. amerikában mindenki úgy gondolja, hogy az aktív, de nem fizető, és a passzív előfizetői tábort integrálni kell (aktív előfizetés modell), ugyanez érvényes az angolszászokra, de kelet európai média erre aligha lesz képes. ha a magyar poltikai napilapok online változatai előfizetőssé válnának, akkor azonnal megbukna mind. a magyar hírlapot kinyírná a magyar nemzet, a népszabadságot a népszava, vagy fordítva, és ugyanez érvényes a zéró előfizetővel rendelkező origóra, és az indexre. ha ezek a kiadók képesek lennének bármilyen egyeztetésre és félre tennék a hatalmi ellentéteket, akkor a saját bloggereik döntenék be őket. ez azonban nem jelenti azt, hogy a washington post, és a new york times is megszűnne néhány dolláros előfizetési díjtól.

csak erre az egyszerű dologra szerettem volna felhívni a figyelmet.